Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Február 28.
A tagadás elengedése

„Nehezen hisszük el azt, ami – ha elhinnénk – bántaná érzelmeinket.”
(Ovidius)

Gyógyulásunk alatt sokan folyamodnak bizonyos dolgok létezésének tagadásához.

Tagadhatunk múltbeli eseményeket vagy érzelmeket. De tagadhatjuk más emberek problémáit, vagy akár a magunkét.

Letagadhatjuk gondolatainkat, vágyainkat, szükségleteinket.

Tagadjuk az igazságot.

Ez azt jelenti, hogy nem merünk szembenézni a valósággal. Mégpedig azért, mert a valóság esetleg fáj. Valamit elvesztünk általa: bizalmat, szeretetet, családot, esetleg házasságot, barátságot, vagy akár csak egy álmot. És ha elveszítünk valamit, az fáj.

A tagadás a lélek lengéscsillapítója. Megakadályozza, hogy tudomásul vegyük a valóságot addig, amíg nem gyűjtünk elég erőt ahhoz, hogy megbirkózzunk vele. Arcunkba vághatják, akár ordíthatják is az igazságot – addig biztos nem látjuk, nem halljuk meg, amíg fel nem készülünk rá.

Kemény, mégis törékeny lények vagyunk. Idő kell a felkészülésre, hogy birokra kelhessünk a gondokkal. Úgy nem tudunk megszabadulni tagadási szükségletünktől, ha foggal, körömmel erőltetjük a valóság elfogadását: csak úgy szabadulhatunk meg tőle, ha hagyjuk, hogy megerősödjünk és jó eséllyel vállaljuk a tusát.

Vállaljuk is, ha itt az ideje.

Nem kell megbüntetnünk magunkat, azért, hogy tagadjuk a valóságot. Szeressük magunkat annyira, hogy napról, napra készüljünk a vele való szembenézésre. Észre fogjuk venni, és megbirkózunk vele a saját időzítésünk szerint, és amikor Felsőbb Erőnk is elérkezettnek látja. Emiatt, az időzítés miatt pedig nem figyeljünk oda senki vádaskodására, és magunkat se vádoljuk érte.

Amikor eljön az ideje, tudni fogjuk, mi a teendőnk.

Ma arra összpontosítok, hogy biztonságban érezzem és bízzam magamban. Akkor érzékeljem tudatosan a dolgokat, amikor belső időzítésem engedi.

Azt mondják a függősség a tagadás, a be nem ismerés betegsége. Jómagam csakis akkor voltam hajlandó beismerni, nevén nevezni a függőségemet, amikor már az életemet fenyegette. Két utat láttam magam előtt. Az egyik, vagy tovább megyek azon, amin addig is jártam, tehát élem tovább a függőségemet, vagy elindulok a másikon, - ami számomra teljesen ismeretlen volt, félelmekkel teli éppen ezért - és segítséget kérek. Mivel nagyon akartam élni, a gyerekeimet felnevelni, az ismeretlen utat választottam, segítséget kértem. Ott tudtam meg, hogy BETEG ember vagyok és betegségem, NEM jellembeli fogyatékosság, köze nincs az akaratgyengeséghez. Innen indultam el a 12 Lépéses Programba.
Míg a tagadásban éltem, függőségemmel kapcsolatban, amíg tagadtam a betegségemet, hét lóval sem lehetett belátatni velem, hogy baj van. Pedig éreztem, mindvégig éreztem, csak az alázat, a beismerés hiányzott hozzá. Szükséges volt végig élnem, megélnem teljesen a betegségemet ahhoz, hogy őszintén segítséget tudjak kérni, belássam, egyedül nem megy.
Természetesen a függőségemen kívül másféle tagadások is jelen vannak és jelen voltak az életemben. A 12 Lépéses Program ahhoz segít hozzá, hogy ezeket már hamarabb felismerjem.
 A házasságom első 15 évében azt hittem, egy családbarát, gondoskodó, emberrel kötöttem össze az életemet. Amikor már nem volt szükségem a tagadásra, erősebb lettem, fel mertem és tudtam ismerni azt, akivel valójában élek. Előtte feldíszítettem mint egy karácsonyfát, az illúzióimmal, kiszíneztem a kis arany ecsetemmel, mert akkor még nem voltam arra készen, hogy a valóságot meglássam. Nehezen láttam meg kivel élek, az ego nehezen engedett, hiszen ÉN VÁLASZTOTTAM. Első jele a bűntudat volt a felismerésemnek, az ego törésének. Észrevettem azt, amikor gyűlésen beszélek a kapcsolatunkról és a vele kapcsolatos érzéseimről, folyton bűntudatom van. Rájöttem, némi segítséggel, hogy ez attól van, mert ÉN VÁLASZTOTTAM és az egom megsértődött. Szinte minden változásnál, amikor egy lépéssel feljebb léptem az egészség lépcsőjén, a bűntudat jelentkezett, viszont ekkor már tudtam, a legjobb úton járok, semmi baj sincsen.

This entry was posted on 18:04 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés